A kotrószivattyú szerkezeti jellemzői

A kotrószivattyú egy speciális berendezés, amelyet homokot, salakot és egyéb szilárd részecskéket tartalmazó hidraulikus keverékek (iszap) kivonására és szállítására használnak. Szerkezeti kialakításának alkalmazkodnia kell a nagy kopással és nagy koncentrációjú közegekkel járó feltételekhez. Típusától és alkalmazási forgatókönyveitől függően a fő szerkezeti jellemzők a következők:

A szivattyúház és a ház felépítése: Általában kétrétegű-szivattyúházat használnak (belső és külső fémréteg). A külső burkolat függőleges osztott kialakítású, és a kimenet 8 különböző szögben, 45 fokos lépésekben telepíthető, megkönnyítve a csővezetékek helyszíni csatlakoztatását és karbantartását. Ez a kialakítás növeli a szivattyúház kopásállóságát és nyomásállóságát, így alkalmas magas-koncentrációjú és erősen koptató hatású közegekhez.

A járókerék kialakítása: A járókerék a központi elem. Többnyire félig{1}}nyitott vagy egy{2}}szívású kialakítású, néhány modellnél kétcsatornás járókereket is használnak az áthaladási képesség javítására. A pengék száma általában 3-5; a kisebb szivattyúk gyakran három lapáttal rendelkeznek az eltömődés kockázatának csökkentése érdekében, míg a nagy, -hatékonyságú szivattyúk gyakran használnak evolúciós vagy logaritmikus spirállapátokat a hidraulikus hatékonyság optimalizálása érdekében. A járókerék és a hátlap közé gyakran labirintus tömítést szerelnek be, hogy csökkentsék a hígtrágya szivárgását.

Tengelytömítési rendszer: A nagynyomású iszapszivárgások elkerülésére általában mechanikus tömítések és{1}}nagynyomású víztömítések kombinációját alkalmazzák. Egyes modellek dinamikus tömítéseket vagy tömítési tömítéseket is tartalmaznak, amelyek jelentősen növelik a tömítés megbízhatóságát és csökkentik a finom részecskék, például az arany veszteségét.